Vadkovász - Az új családtagunk
Megszületett a legújabb családtagunk: a vadkovász.
Naponta kétszer itattam, etettem - vízzel és liszttel - és melegbe tartottam bébi korában, amíg el nem érte a felnőttkort.
Mert ha éhes vagy szomjas volt, azzal jelezte, hogy összeesett és savanyú szagot nyomott ki magából. Ha pedig fázott, akkor a víz feljött a tetejére és megállt a fejlődése.
Két hetes növekedése alatt olyan féltést és törődést igényelt, mint egy kis bébi. Amennyiben nem kapta volna meg a kellő törődést, egy nap alatt képes lett volna meghalni, elpusztulni.
Mára már anyakovásszá vált és kovászmagként használható minden kenyérsütéshez. Amikor pedig nincs éppeg használatban, akkor a hütőben tölti napjait és éberen figyel, készenlétben az esetleges bevetésre.
Amikor jól érzi magát, illata olyan, mint a frissen kaszált fű és szalma - édeskés, földi, Isteni.
Mától fogva kivételesen vadkovásszal készülnek a házi, kézműves kenyereink.
Élesztő nélkül, vadkovásszal, vízzel és liszttel. Ízük markáns, karakteres, olyan, amelynek igazi értékeléséhez az íz világunknak és igényeinknek fel kell nőnie.
Boldogok a kenyérsütők.
