Diófákat Ültettünk-Tízet akartam, és százat kaptam
Amikor Ehedre költöztünk, azt kértem, hogy bárcsak lehetne 10 darab diófám - oly nagyon akarhattam, hogy a kívánságom megtízszereződött, így lett végül is 100 diófám.
A diófák kis része már a ház vásárlással megadatott, a többit pedig mi magunk ültettük, ültetjük, ugyanis még nincs vége, a diófák egy része még csak ezután érkezik, terveink szerint November végéig az összes a földbe kerül. Szokás szerint, Attila az idén ősszel is csak az ásóval a kezében látható. Az oltott fajták között van Milotai Kései, Franquette, Pescianschi, Anika, Miroslava, Ploiesti, és Chandler.
Ezen diófák termését nem csak mi magunk fogjuk majd élvezni, hanem a gyerekeink, unokáink, azok gyerekei és unokái is.
És ha az idők során már semmi más nem fogja az utódokat emlékeztetni ránk, marad majd mégis valami, valami zamatos, valami értékes, ami arról mesél majd nekik, hogy éltek egyszer réges-régen valakik, az elődeink, akik eme diófákat ültették, ránk is gondolva.
Itt látható az ültetésre váró diófa csemeték szépen fejlett gyökérzete.
Az oltásnak szigorúan legalább 5 centivel a talaj felszín fölött kell maradni az ültetés végeztével, ezt a talajra helyezett léc segítségével értük el.
Az elültetett diófa csemeték öntözéséhez szükséges vizet a kapagép segítségével odaszállított 250 literes hordó biztosította.
A macskák ott szeretnek lenni, ahol mi, és amint bármelyikünk leguggól máris a hátunkon teremnek, még diófa ültetés közben is.
