Ki mondta, hogy télen nem kertészkedem?
Télen is van kertészkedés: passzívan.
Amikor kint minden fagyos, havas, deres, amikor minden dermedt és mozdulatlan és amikor minden a tél mély álmát alussza, akkor mi, kertészek, bentről, a szoba melegéből képzeletben irányítjuk a dolgokat.
Előkerülnek a tavalyról begyűjtött vetőmagok - mint az ékszerész az aranyát, szép sorjában kirakjuk őket, rendszerezzük, felmérjük miből van elegendő és mi az ami hiányosan lett, mi szorúl pótlásra más forrásokból, mit lehet elcserélni vagy beszerezni.
Elkészítjük az új vetési tervet, mit hova ültetünk és mikor - mikor szedjuk ki a letermett zöldborsót, hogy a helyére őszi kaposzta kerüljön, hova lesz ültetve a havi 3 méter céklasor a már kiszedett sárgarépa helyére. és mely zöldség váltja eme esztendőben a tavalyi paradicsom helyét.
Szóval elkészül a vetésforgó és minden növény papíron megtalálja a saját helyét a kertben.
És amikor elcsendesül a ház és mindenki nyugovóra tér, az én kerttervezés gondolataim még mindig pörögnek megállíthatatlanul - a fiam szuszogó teste mellett fekve, behunyt szemmel, meditatív állapotban kimérem a sorokat, palántákat ültetek, szám szerint pontosan 1000 spenót,150 saláta, 300 retek....és vége hossza nincs... nem tudok leállni...nem is akarok...csak futnak a képek ágyásokkal, palántákkal.....egyszer csak abbahagyom azt gondolva, hogy még csak éjfél lehet, de szinte megijedek, amikor a mutató hajnali 4-et mutat...de aztán megnyugszom a tudatban, hogy ez az éjszaka hasznosan telt el és ez így volt jó.
Télen is kertészkedem, de csak passzívan. És várom a tavaszt.
